| SZAKULUDÁJI[MN 77.
Így  hallottam. Egy alkalommal a  Magasztos Rádzsagaha mellett, a Bambusz-ligetben, a Mókus-parkban tartózkodott.  Ez idő tájt számos nagy hírű, nagynevű vándor remete gyűlt össze a Páva-parkban,  a Remete-kertben, többek között Anugára, Varadhara, Szakuludáji, és egyéb nagy  hírű, nagynevű vándor remeték. A Magasztos pedig egyik reggelen felöltözött,  magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult  Rádzsagahába alamizsnáért. Közben azonban a Magasztosnak ez a gondolata támadt: - Túlságosan korán van  még Rádzsagahába indulni alamizsnáért. Inkább felkeresem Szakuludájit, a vándor  remetét a Páva-parkban, a Remete-kertben. Ezzel a Magasztos  elindult a Páva-park felé, a Remete-kertbe. Ezalatt Szakuludáji vándor  remete nagyszámú, zajongó remete körében ült, akik nagy zsivaj, hangos zsivaj  közepette mindenféle alacsonyrendű dologról fecsegtek, például királyokról,  rablókról, miniszterekről, hadvezérekről, veszedelmekről, háborúkról,  ételekről, italokról, ruhákról, fekhelyekről, virágfüzérekről, illatszerekről,  rokonságról, szekerekről, falvakról, telepekről, városokról, országokról,  nőkről, úti történetekről, kút melletti pletykákról, kísértetekről, mindenféle  szórakoztató esetről, tengeri kalandokról, hol volt, hol nem volt mesékről.  Szakuludáji, a vándor remete, messziről észrevette a közeledő Magasztost, s  mikor észrevette, csitítani kezdte a körülötte ülőket: - Kedves uraim,  maradjanak csendben, ne zajongjanak! Errefelé tart Gótama remete, és a  tiszteletreméltó Gótama remete a csendet szereti, a csendet javallja. Talán a  csendben ülő gyülekezet láttán kedve támad idejönni hozzánk.  Erre a vándor remeték  elhallgattak. Ekkor a Magasztos Szakuludáji remete felé vette lépteit.  Szakuludáji remete megszólította a Magasztost:
 - Lépjen körünkbe a  Magasztos! Köszöntjük a Magasztost! Régóta nem járt erre a Magasztos szokásos  körútja során. Foglaljon helyet a Magasztos; uraságodnak készítettük elő ezt az  ülőhelyet. A Magasztos leült a  felajánlott ülőhelyre, Szakuludáji remete pedig fogott egy alacsonyabb  ülőalkalmatosságot, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte  ülő Szakuludáji remetét: - Milyen kérdés  megbeszélésére gyűltetek jelenleg össze, Szakuludáji? Miről beszélgettetek,  amikor félbeszakítottátok? - Uram, hagyjuk azt a  kérdést, amelynek megbeszélésére jelenleg összegyűltünk! Azt a kérdést később  is bármikor könnyűszerrel meghallhatja a Magasztos. Viszont egyszer régebben,  más alkalommal, különböző felekezetekhez tartozó remeték és papok verődtek össze,  gyűltek össze a gyűlésteremben, és a következő kérdésről indult beszélgetés: - Valóban nyeresége Anga  és Magadha országnak, valóban szerencséje Anga és Magadha országnak, hogy  ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magukra vonó remeték  és szerzetesek, akiknek sok hívük, sok követőjük, sok tanítványuk van, itt  gyűltek össze Rádzsagahában, hogy itt töltsék az esős évszakot. Itt van például  Púrana Kasszapa, ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét  magára vonó remete, akinek sok híve, sok követője, sok tanítványa van, és ő is  Rádzsagahában tölti az esős évszakot. Itt van például Makkhali Gószála, [...]  Adzsita Készakambali, [...] Pakudha Kaccsájana, [...] Szandzsaja Bélatthiputta,  [...] Nigantha Nátaputta, [...] és Gótama remete. Ezek közül az ismert nevű,  nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magukra vonó remeték és papok  közül, akiknek sok hívük, sok követőjük, sok tanítványuk van, melyiket  tisztelik legjobban tanítványai, melyiket becsülik, értékelik legtöbbre, melyiket  tartják legnagyobbra, és hogyan tartanak ki mellettük tiszteletük,  megbecsülésük jeléül? Ekkor egyesek így  beszéltek: - Itt van ez a Púrana  Kasszapa, ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó  remete, akinek sok híve, sok követője, sok tanítványa van, tanítványai mégsem  tisztelik, becsülik, értékelik, tartják nagyra, és nem tartanak ki Púrana  Kasszapa mellett tiszteletük, megbecsülésük jeléül. Egy alkalommal Púrana  Kasszapa több száz főből álló hallgatóság előtt fejtette ki tanításait. Ekkor  Púrana Kasszapa egyik tanítványa közbekiáltott: - Ne Púrana Kasszapához  forduljanak kegyetek ezzel a kérdéssel! Ő nem ért hozzá; mi értünk hozzá.  Forduljanak hozzánk kegyetek ezzel a kérdéssel, mi elmagyarázzuk kegyeteknek. Púrana Kasszapa ég felé  tárt karral jajveszékelt, de nem bírt velük: - Csillapodjanak  kegyetek, ne szóljanak közbe kegyetek! Nem kegyeteket kérdezték, engem  kérdeztek; én magyarázom el nekik. Ám Púrana Kasszapa sok  tanítványa elvetette tanítását, és elpártolt tőle: - Nem te ismered igazán  a tant és a rendi fegyelmet, én ismerem igazán a tant és a rendi fegyelmet.  Hogyan ismerhetnéd igazán a tant és a rendi fegyelmet? Rossz úton indultál, én  indultam helyes úton. Én célba jutottam, te nem jutottál célba. Amit előbb kell  mondani, azt utóbb mondtad, amit utóbb kell mondani, azt előbb mondtad.  Elméleteid összeomlottak, tanításaidat elvetjük, zsákutcába jutottál. Add fel  tanaidat, vagy védd meg őket, ha tudod! Így tehát Púrana  Kasszapát nem tisztelik, nem becsülik, nem értékelik, nem tartják nagyra  tanítványai, és nem tartanak ki Púrana Kasszapa mellett tiszteletük,  megbecsülésük jeléül. És gúny tárgya lett tanításaiért Púrana Kasszapa. Mások így beszéltek: - Itt van ez a Makkhali  Gószála, [...].Adzsita Készakambali, [...] Pakudha Kaccsájana, [...] Szandzsaja  Bélatthiputta, [...] Nigantha Nátaputta. [Mindannyiszor megismételve a  jelenet.] És gúny tárgya lett tanításaiért Makkhali Gószála [... stb.]. Mások így beszéltek: - Itt van ez a Gótama  remete, ismert nevű, nagyhírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó  személy, akinek sok híve, sok követője, sok tanítványa van, és őt tisztelik,  becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és kitartanak mellette  tiszteletük, megbecsülésük jeléül. Egy alkalommal Gótama remete több száz főből  álló hallgatóság előtt fejtette ki tanításait. Ekkor Gótama remete egyik  tanítványa elköhintette magát. Erre egy másik tanítvány meglökte a térdével: - Maradjon csendben,  tiszteletreméltó testvérem, ne zajongjon, tiszteletreméltó testvérem! Magasztos  mesterünk fejti ki a Tant! Amikor Gótama remete  több száz főből álló hallgatóság előtt fejti ki tanításait, Gótama remete  tanítványai soraiból tüsszentés vagy köhintés sem hallatszik. Az egész  gyülekezet várakozva figyel rá: “Meghalljuk a Tant, amelyet a Magasztos ad  elő.” Mint amikor egy ember a piactéren színmézet sajtol cseppenként, és az  egész tömeg várakozva figyel rá, éppígy, amikor Gótama remete több száz főből  álló hallgatóság előtt fejti ki tanításait, Gótama remete tanítványai soraiból  tüsszentés vagy köhintés sem hallatszik. Az egész gyülekezet várakozva figyel  rá: “Meghalljuk a Tant, amelyet a Magasztos ad elő.” Gótama remetének azok a  tanítványai is, akik csatlakoztak követőihez, de később feladták a szerzetesi  életet, és visszatértek a világi életbe, továbbra is dicsérik a Mestert,  dicsérik a Tant, dicsérik a gyülekezetet, és csak önmagukat vádolják, nem  vádolnak másokat: “Hitványak vagyunk, erélytelenek vagyunk, mert a Tan és a  rendi fegyelem megismerése után remeteségbe vonultunk ugyan, de nem bírtunk  életünk végéig kitartani a tiszta, erényes megtartóztatásban.” Továbbra is  megmaradnak világi hívőnek vagy tisztelőnek, és megtartják az öt  parancsolatot. Így tehát Gótama remetét  tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és tiszteletük,  megbecsülésük jeléül kitartanak Gótama remete mellett. - Hát te, Udáji, hány  olyan tulajdonságot találsz bennem, amelyekért tanítványaim tisztelnek,  becsülnek, értékelnek, nagyra tartanak, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül  kitartanak mellettem? - Uram, öt tulajdonságot  találok a Magasztosban, amelyekért a Magasztost tisztelik, becsülik, értékelik,  nagyra tartják tanítványai, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak  mellette. Mi ez az öt? A Magasztos szűkösen táplálkozik, és dicséri a szűkös  táplálkozást. Ez az első tulajdonsága a Magasztosnak, amelyért, úgy találom,  tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják a Magasztost tanítványai, és  tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellette, hogy tehát a Magasztos  szűkösen táplálkozik, és dicséri a szűkös táplálkozást. Továbbá a Magasztos  megelégszik akármilyen ruházattal, [...] megelégszik akármilyen alamizsnával,  [...] megelégszik akármilyen fekhellyel és ülőhellyel, [...] elvonultan él, és  dicséri az elvonult életet. [...] - Udáji, ha tanítványaim  azért tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra, és azért  tartanának ki mellettem tiszteletük és megbecsülésük jeléül, mert úgy tartanák,  hogy Gótama remete szűkösen táplálkozik -, nos, Udáji, vannak olyan tanítványaim  is, akik csak egy csésze táplálékot, vagy fél csésze táplálékot, vagy egy  béluvadióhéjnyi táplálékot, vagy fél béluvadióhéjnyi táplálékot fogyasztanak.  Én viszont olykor egy teli alamizsnás szilkével is elfogyasztok, sőt többet is  elfogyasztok. Ha tehát csupán azért tisztelnének, becsülnének, értékelnének,  tartanának nagyra tanítványaim, és azért tartanának ki mellettem tiszteletük és  megbecsülésük jeléül, mert Gótama remete szűkösen táplálkozik, és dicséri a  szűkös táplálkozást, akkor azok a tanítványaim, akik csak egy csésze  táplálékot, vagy fél csésze táplálékot, vagy egy béluvadióhéjnyi táplálékot,  vagy fél béluvadióhéjnyi táplálékot fogyasztanak, pusztán ezért nem  tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra, és nem tartanának  ki mellettem tiszteletük, megbecsülésük jeléül. [...] Vannak olyan  tanítványaim is, akik rongyokba öltöznek, durva leplekbe öltöznek. Halottégető  helyeket, szemétdombokat, árusok hulladékait túrják fel, onnan készítenek  maguknak felsőruhát. Én viszont olykor házigazdák módjára öltözködöm erős, jól  megvarrt, gyapjas köntösbe. [...]  [...] Vannak olyan  tanítványaim is, akik házról házra járnak élelmet koldulni, kidobott maradéknak  is örülnek, s ha belépnek egy házba, és ott ülőhellyel kínálják őket, nem ülnek  le. Én viszont olykor meghívást is elfogadok, és fűszerekkel ízesített,  mártásokkal körített, finomra hántolt rizst fogyasztok. [...]
 [...] Vannak olyan  tanítványaim is, akik fák tövében tanyáznak, vagy szabad ég alatt tanyáznak, és  nyolc hónapig nincs tető a fejük felett. Én viszont olykor vakolt és festett  falú, szélvédett, zárható ajtajú, ablaktáblákkal ellátott csarnokokban  tartózkodom. [...] [...] Vannak olyan  tanítványaim is, akik a rengetegben egyedül élnek, magánosan ülnek és  feküsznek, az őserdő mélyén, magányba vonulva tanyáznak. Csak minden fél  hónapban jelennek meg a gyülekezetben, amikor a szerzeteseket a rendi fegyelem  szabályaira intik. Én viszont olykor szerzetesek és apácák, világi hívő férfiak  és nők, királyok és udvari tanácsosok, más tanok hirdetői és azok tanítványai  körében töltöm az időt. [...] Így tehát, Udáji,  tanítványaim nem ezért az öt tulajdonságomért tisztelnek. [...]. Más öt  tulajdonság az, amelyekért tanítványaim tisztelnek. [...]. Mi ez az öt? Először is, Udáji,  magasabb rendű erkölcsömért tisztelnek tanítványaim: “Gótama remete erkölcsös,  a tökéletes erkölcsök teljességével rendelkezik.” Ez az első olyan  tulajdonságom, amelyért tanítványaim tisztelnek, becsülnek. [...]. Továbbá tökéletes  tisztánlátásomért tisztelnek tanítványaim: “Gótama remete akkor mondja, hogy  tudja, ha valóban tudja; Gótama remete akkor mondja, hogy látja, ha valóban  látja. Gótama remete érti a tant, amelyet tanít, nem értetlenül tanítja. Gótama  remete megindokolja a tant, amelyet tanít, nem hagyja indokolás nélkül.” [...] Továbbá magasabb rendű  tudásomért tisztelnek tanítványaim: “Gótama remete nagy tudású, a tökéletes  tudás teljességével rendelkezik. Sohasem fordul elő, hogy ne látná előre a  leendő véleményt, vagy ne tudná tanítása értelmében megcáfolni az elhangzó  ellenvéleményt.” [...] Továbbá szenvedés  sújtotta, szenvedés gyötörte tanítványaim a szenvedés miatt keresnek fel, és a  szenvedésről szóló nemes igazságot kérdezik tőlem. Kérdésükre kifejtem a  szenvedésről szóló nemes igazságot, és kérdésük megválaszolásával  megvilágosítom elméjüket. A szenvedés okáról, a szenvedés megszüntetéséről, és  a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról szóló nemes igazságot kérdezik tőlem.  Kérdésükre kifejtem a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról szóló nemes  igazságot, és kérdésük megválaszolásával megvilágosítom elméjüket. [...] Továbbá megmutattam  tanítványaimnak azt az utat, amelyen elindulva, az indulatok megsemmisítése  révén tanítványaim saját erejükből már ebben az életben felismerhetik, megvalósíthatják,  elérhetik gondolkozásuk indulatmentes felszabadulását, értelmük indulatmentes  felszabadulását. Ez az az öt tulajdonság,  Udáji, amelyekért tanítványaim tisztelnek, becsülnek, értékelnek, nagyra  tartanak, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellettem. Így beszélt a Magasztos.  Szakuludáji, a vándor remete, örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos  szavait. |