FÉLELEM ÉS RETTEGÉS 
        [MN 4.]
      Így hallottam. 
        Egy alkalommal a  Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében  tartózkodott. Itt Dzsánusszóni pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet  váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte  ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsánusszóni pap: 
        - Gótama, ezek a tisztes családból származó  ifjak Gótama úr kedvéért, benne bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba.  Gótama úr a vezetőjük, Gótama úr a gondviselőjük, Gótama úr a serkentőjük, és  ez a csapat Gótama úr nézeteit vallja. 
        - Úgy van, pap, úgy van, pap. Ezek a tisztes  családból származó ifjak az én kedvemért, bennem bízva távoztak otthonukból az  otthontalanságba. Én vagyok a vezetőjük, én vagyok a gondviselőjük, én vagyok a  serkentőjük, és ez a csapat az én nézeteimet vallja. 
        - Igen, Gótama, de nem könnyű az erdő  sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni,  szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő, ha nem  tud elmélyedésbe merülni.  
        - Úgy van, pap, úgy van, pap. Nem könnyű az  erdő sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni,  szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő, ha nem  tud elmélyedésbe merülni. Megvilágosodásom előtt, mielőtt még megvilágosodtam  volna, amikor még csak bódhiszattva voltam, én is így gondoltam: “Nem könnyű az  erdő sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni,  szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő, ha nem  tud elmélyedésbe merülni.” Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: “Mindazokat a  remetéket és papokat, akik nem tisztultak meg testi tevékenységükben (~  beszédükben, ~ gondolataikban, ~ életmódjukban), mielőtt az erdő sűrűjében  magános életre szánták magukat, mindezeket a tiszteletreméltó remetéket és  papokat szorongató félelem és rettegés fogja el, éppen azért, mert még nem  tisztultak meg testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~ gondolataikban, ~  életmódjukban). Én viszont már nem voltam megtisztulatlan testi  tevékenységemben (~ beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban), amikor az  erdő sűrűjében magános életre szántam magamat. Testi tevékenységemben (~  beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban) már megtisztultam, és azok közé  az igaz emberek közé tartozom, akik testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~  gondolataikban, ~ életmódjukban) megtisztulva szánták magukat magános életre  az erdő sűrűjében.” Amikor felismertem, pap, hogy testi tevékenységemben (~  beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban) megtisztultam, még inkább örömet  találtam az erdei életben. 
        Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt:  “Mindazokat a remetéket és papokat, akik mohó vágyak és vad szenvedélyek rabjai  (~ rosszindulatúak és gyűlölködők, ~ lomhaságban és restségben henyélnek, ~  ingerültek és nyugtalanok, ~ kétkedők és határozatlanok, ~ önteltek és másokat  lenéznek, ~ félénkek és ijedősek, ~ ajándékra, tiszteletre, hírnévre vágynak, ~  lusták és erélytelenek, ~ zavaros fejűek és figyelmetlenek, ~ összpontosításra  képtelenek, és gondolataik elkószálnak, ~ balgák és tudatlanok), miközben az  erdő sűrűjében magános életre szánják magukat, mindezeket a tiszteletreméltó  remetéket és papokat szorongató félelem és rettegés fogja el, éppen azért, mert  mohó vágyak és vad szenvedélyek rabjai (~ rosszindulatúak és gyűlölködők stb.).  Én viszont nem voltam mohó vágyak és vad szenvedélyek rabja (~ rosszindulatú  és gyűlölködő stb.), amikor az erdő sűrűjében magános életre szántam  magamat. Levetkőztem a mohóságot (~ rosszindulatot stb.), és azok közé  az igaz emberek közé tartozom, akik mohóság nélkül (~ jóindulattal eltelve stb.)  szánták magukat magános életre az erdő sűrűjében. Amikor felismertem, pap, hogy  levetkőztem a  mohóságot (~ rosszindulatot stb.), még inkább örömet  találtam az erdei életben. 
        Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt: “Mi  volna, ha baljós csillagállású éjszakákon, holdfogytakor, újholdkor és  holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes, borzongató helyeken erdei  sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban emelt sírhalmokat  keresnék fel, és ott tanyáznék? Akkor talán megismerném a félelmet és  rettegést.” És következő alkalommal baljós csillagállású éjszakákon,  holdfogytakor, újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes,  borzongató helyeken erdei sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban  emelt sírhalmokat kerestem fel, és ott tanyáztam. És miközben ott tanyáztam,  olykor egy őz közeledett felém, olykor egy páva alatt tört le a gally, olykor a  szél kavarta fel az avart. Én pedig azt gondoltam, hogy most fogom átélni a  félelmet és rettegést. 
        Ekkor azután ez a gondolatom támadt: “Miért  töltsem szüntelenül azzal az időt, hogy a félelemre várakozom? Nem volna-e  jobb, ha amikor és ahogyan rám tör az a félelem és rettegés, akkor és azon  módon oszlatnám el azt a félelmet és rettegést?” És előfordult, hogy miközben  járkáltam, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem álltam meg, nem  is ültem le, nem is feküdtem le, amíg azt a félelmet és rettegést jártomban el  nem oszlattam. És előfordult, hogy miközben álltam, azalatt tört rám az a  félelem és rettegés. Ekkor nem indultam el, nem is ültem le, nem is feküdtem  le, amíg azt a félelmet és rettegést álltomban el nem oszlattam. És előfordult,  hogy miközben ültem, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem  feküdtem le, nem is álltam fel, nem is indultam el, amíg azt a félelmet és  rettegést ültömben el nem oszlattam. És előfordult, hogy fektemben tört rám az  a félelem és rettegés. Ekkor nem ültem fel, nem is álltam fel, nem is indultam  el, amíg azt a félelmet és rettegést fektemben el nem oszlattam. 
        Vannak egyes remeték és papok, akik az  éjszakát nappalnak tartják, és a nappalt éjszakának tartják. Én azonban azt  mondom, hogy az ilyen remeték és papok összezavarják a dolgokat. Én az éjszakát  éjszakának tartom, és a nappalt nappalnak tartom. 
        ................................................................................................................................................. 
        Lehetséges, pap, hogy úgy gondolod: “Gótama  remete még most sem szabadult meg a szenvedélyektől, gyűlölettől, balgaságtól,  ezért van az, hogy az erdő sűrűjében magános életre szánja magát.” Ezt azonban  nem szabad feltételezned, pap. Két okból szántam magamat az erdő sűrűjében  magános életre: mert saját jelenlegi létemben nyugalmat találok benne, és mert  részvétet érzek az eljövendő nemzedékek iránt. 
    - A tiszteletreméltó Gótama részvétet tanúsít  az eljövendő nemzedékek iránt, ahogyan a tökéletesen megvilágosult szenttől  várható! Pompás, Gótama, pompás, Gótama! Gótama, mint hogyha valaki talpára  állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az  eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra,  lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama  úrhoz, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért.  Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá  folyamodik oltalomért!  |